Szövegértés fejlesztése játékos gyakorlatokkal

Olvassátok el figyelmesen az alábbi mesét, majd párotokkal közösen játsszátok el a többieknek a történetet némajátékként! Ügyesek legyetek, mert a többiek feladata az, hogy kitalálják a mese címét!

La Fontaine: A róka és a gólya

Egy nap a róka vendégségbe hívta a gólyát. A róka ízletes vacsorát főzött. Amikor a gólya megérkezett, meglepetten nézte a terített asztalt. A lapostányéron leveses pép gőzölgött, mely ínycsiklandozó illata az egész szobát betöltötte, ám a gólya hosszú, vékony csőrével sehogyan sem fért hozzá az ételhez. Így aztán korgó gyomorral kellett távoznia.

- Köszönöm meghívásodat, hadd viszonozzam - mondta a távozóban lévő gólya a vendéglátójának.

- Holnap este jöjj el hozzám vendégségbe.

A róka örömmel elfogadta a meghívást. A gólya egész nap sürgölődött a konyhában, s vacsorája illata talán még a rókáén is túltett. A róka már alig várta az ízletes ételt, ám a terített asztal láttán most rajta volt a sor, hogy megdöbbenjen. A gólya ugyanis az ételt hosszú nyakú edényben tette a róka elé, s jó étvágyat kívánt.

A róka próbálkozott jobbról is, balról is, ám amíg a gólya hosszú csőre könnyedén befért a szűk edénybe, és jó étvággyal falatozott, addig õ sehogyan sem tudott az ételhez férkőzni. Így aztán a róka maradt éhen.

- Róka koma, hát nem ízlik a főztöm? - incselkedett a gólya. - Ne vedd a szívedre, hiszen tőled tanultam. A minap megcsúfoltál engem, most rajtad a sor. Amit velem tettél, csak azt kapod vissza.

Szövegértés fejlesztése játékos gyakorlatokkal

Olvassátok el figyelmesen az alábbi meserészletet, majd párotokkal közösen megbeszélve, találjátok ki mire gondolt valójában a farkas, amikor Piroskát versenyfutásra hívta! Belső monológ formájában fogalmazzátok meg a farkas hátsó szándékát! Vigyázat! Nem mondhatjátok ki Piroska nevét, mert a többiek feladata az, hogy kitalálják a mese címét!

Piroska és a farkas (részlet)

Az erdő szélén volt egy szép kis házikó, amelyben élt egy kedves kislány, akit Piroskának hívtak. A nagymamája az erdő mélyén lakott és nagyon beteg volt.

Egy nap az anyukája elküldte Piroskát, a nagymamához egy üveg borral és kaláccsal. De figyelmeztette, hogy ne térjen le az ösvényről, mert veszélybe kerülhet. De Piroska virágot akart szedni a nagymamának nem messze az ösvénytől, és ott találkozott a farkassal, aki így szólt hozzá:

-          Hova mész szép kislány?

-          A nagymamához, aki az erdő mélyén lakik – válaszolta Piroska.

-          Azt ajánlom, hogy fussunk versenyt! Meglátjuk ki ér oda előbb a nagymama házához.

Szövegértést fejlesztő játékos gyakorlatok

Olvassátok el figyelmesen az alábbi mesét, majd párotokkal közösen megbeszélve, találjatok ki kreatív díjakat, amelyekkel megjutalmaznátok a szereplőket! Vigyázat! Nem mondhatjátok ki a borsó szót, mert a többiek feladata az lesz, hogy kitalálják a mese címét!

Borsószem-hercegkisasszony

Egy este szörnyű vihar kerekedett, dörgött-villámlott, az eső meg úgy zuhogott mintha dézsából öntötték volna. A nagy égzengésben egyszer csak megverte valaki a palota kapuját.

Egy hercegkisasszony állt a küszöbön. De uram teremtőm, hogy megtépázta a zuhogó eső meg a vad szél! A hajáról, ruhájáról patakokban szakadt a víz. S mégis azt merte mondani, hogy ő vérbeli hercegkisasszony!

-          No, majd elválik, hogy igazat mondott-e – gondolta magában az öreg királyné, de nem szólt senkinek; bement a hálókamrába, kiemelt az ágyból minden dunnát, párnát, derékaljat, s egy szem borsót tett az ágydeszkára.

Aztán rárakott a borsószemre húsz derékaljat, azokra meg húsz vastag pehelydunnát, s oda vezette éjjeli hálásra a hercegkisasszonyt.

Reggel aztán megkérdezte tőle, hogy esett az alvás.

-          Egy szemhunyást sem aludtam – panaszolta a hercegkisasszony. Isten tudja, mi volt abban az ágyban. Egész éjjel nyomott valami. Csupa kék-zöld folt a testem.

Most már aztán láthatták, hogy vérbeli hercegkisasszony a vendégük. Csak egy javából való hercegkisasszony lehet ilyen kényes.

A királyfi nyomban feleségül vette. Aki nem hiszi, járjon utána.

Szövegértést fejlesztő játékos gyakorlatok

Olvassátok el figyelmesen a szöveget, majd párotokkal közösen megbeszélve, találjatok ki egy vitát, ami lejátszódhatna az asszony és a szegény ember között! Ügyesek legyetek, mert a többieknek az lesz a feladata, hogy kitalálják a mese címét!

Három kívánság

(részlet)

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember és annak felesége. Szerették is egymást, de a nagy szegénység miatt sokszor összeperlekedtek.
Egyszer egy este jön haza a gazda, s mondja a feleségének nagy örömmel:
- Hej, feleség, vége a nagy szegénységnek, lesz ezután minden, amit szemünk-szájunk kíván.
- Ugyan nem tréfáljon kend - mondja az asszony -, talán bizony kincset talált?
- Meghiszem azt! Hallgass csak ide. Amint jövök az erdőből, mit látok az út közepén? Berekedt a nagy sárba egy kicsi aranyos kocsi, a kocsi előtt két mókus, s a kocsiban olyan szép asszony ült, amilyent még világéletemben nem láttam. Bizonyosan tündér lehetett. Mondja nekem az a tündér:
"Te jó ember, segíts ki a sárból, s bizony nem bánod meg."
"Hát én hogyne segíteném!" - mondtam én.
Azzal megfogtam az aranyos kocsit, asszonyostul, mókusostul kikapom a sárból.
Akkor aztán töviről hegyire kikérdezett engem: van-e feleségem? Mondtam én: van bizony. Gazdag vagyok-e? Mondtam én: biz szegény vagyok, mint a templom egere.
"No bizony, ha szegény vagy, mondd meg otthon a feleségednek, hogy kívánjon három dolgot, akármit, s mind a három kívánsága azonnal teljesül."
- Hallá-e - mondta az asszony -, ne tréfáljon, mert nincs kedvem a tréfára.
- Jól van, jól, hát próbáljuk meg, kívánj valamit.
- Hát jól van, kívánok. Ó, uram istenem, bárcsak egy rőfös kolbász kerülne ide!
Abban a szempillantásban a kéményből leereszkedett egy nagy lábos, s a lábosban egy rőfös kolbász volt, szépen összetekeredve.
- Látod, hogy igazad volt - mondá a szegény ember. - Hanem most már valami okosabban kívánjunk, mert látod, hogy teljesedik.
A szegény ember elévette a pipáját, még volt egy kicsi dohánya, teletömte. Gondolta, ha pipára gyújt, majd valami okosabb jut eszébe. Benyúl a tűzbe, hogy szenet vegyen ki a pipájára, de olyan ügyetlenül talál belenyúlni, hogy a lábos felfordult a hamuba. Felpattant az aszzony, elkezdett lármázni:
- Jaj, de ügyetlen kend, bárcsak az orrára nőne ez a kolbász!
S ahogy ezt kimondta, már ott is lógott az urának az orrán a rőfös kolbász, úgy odaforrott, hogy azt szépszerével levenni nem lehetett…

Szövegértést fejlesztő játékos gyakorlatok

Olvassátok el az alábbi meserészletet, és írjatok közösen a párotokkal egy-egy rövid sms szöveget Jancsi és Juliska nevében a mostohaanyjuknak és az édesapjuknak! Vigyázat! Nem mondhatjátok ki Jancsi és Juliska nevét, mert a többieknek az lesz a feladata, hogy kitalálják a mese címét az sms segítségével!

Jancsi és Juliska (részlet)

Az erdő szélén egy kis házikóban élt egy szegény favágó mostohafeleségével és két gyermekével: Jancsival és Juliskával. A két gyerek egész nap segített a szüleinek rőzsét gyűjteni, fát hordani.

Mostohaanyjuk meg akart szabadulni tőlük, rábeszélte hát apjukat, hogy veszítsék el őket az erdőben. Jancsi ezt meghallotta. Másnap nekivágtak az erdőnek.  Jancsi morzsálni kezdte kenyérkéjét, gondolta: a morzsák nyomán majd visszatalálnak. Mikor egy tisztásra értek, így szólt hozzájuk a mostoha: „Várjatok csak egy kicsit, nemsokára értetek jövünk!”
A két gyermek elfáradt. Lefeküdtek pihenni, azon nyomban el is aludtak.
Ezalatt a madarak az elszórt morzsákat mind felcsipegették.
Mikor fölébredtek, Jancsi kereste a kenyérmorzsás utat. De hiába! Nem találta… Találomra nekivágtak az egyik ösvénynek, hátha hazajutnának. Egyszer csak gyönyörű kis mézeskalácsházat pillantottak meg. A ház falai marcipánból és a teteje csokoládéból volt. Karamella, fagylalt, cukor és mogyorós csoki volt az építőanyag. A két gyerek azonnal enni kezdett. Hirtelen megjelent az ajtóban egy öregasszony, aki kedvesen behívta őket. Mihelyt beléptek, az öregasszony fogta Jancsit és bezárta egy ketrecbe, mert nem volt más, mint egy gonosz boszorkány. Juliskának pedig egész nap takarítania kellett, egy percet sem pihenhetett.

Szövegértést fejlesztő játékos gyakorlatok

Olvassátok el figyelmesen az alábbi meserészletet, majd párotokkal közösen írjatok egy naplóbejegyzést, amit Hamupipőke írhatna az életéről egy fárasztó nap után! Vigyázat! Nem mondhatjátok ki Hamupipőke nevét, mert a többiek feladata az lesz, hogy kitalálják a mese címét a naplóbejegyzés segítségével!

Hamupipőke (részlet)

Élt egyszer egy messzi-messzi országban egy gazdag ember a feleségével meg a kislányával. Az asszony egyszer csak megbetegedett. Érezte, hogy nem sok ideje van hátra. Odahívatta betegágyához egyetlen leánykáját, és így szólt hozzá:

- Légy mindig jó és jámbor, akkor mindig jóra fog fordulni a sorsod, és boldog lesz az életed.

Azzal lehunyta a szemét, és meghalt.

Telt-múlt az idő. Hamupipőke édesapja hamarosan új asszonyt hozott a házhoz. Ennek az asszonynak már volt két lánya, azok is vele jöttek. Arcuk szép fehér volt, de a szívük csúnya fekete. S attól fogva nehéz sora lett a szegény árva lánynak. Mostohatestvérei, ahol csak tudták, bántották; ők maguk egész nap a tükör előtt páváskodtak, s hol ezért, hol azért szalasztották a húgukat, úgyhogy egyetlen percig sem volt nyugta tőlük. Végül aztán egy szép napon az egyik azt mondta:

- Mit ül itt velünk a szobában ez a buta liba? Aki enni akar, szolgáljon is meg érte. Konyhalánynak meg nem itt a helye!

Elvették a szép ruháját, ócska szürke szoknyát, nehéz facipőt adtak rá, és kikergették a konyhába. Ott aztán dolgozhatott látástól vakulásig. Kora hajnalban kelt, vizet hordott, tüzet rakott, fát vágott, főzött, mosott; ami piszkos munka volt, mind neki kellett végeznie.

Ráadásul a mostohatestvéreinek semmi nem tetszett úgy, mint ha csúfot űzhettek belőle. Ujjal mutogattak kopott ruhájára, hitvány sarujára úgy mondogatták:

- Lám csak, hogy kicsípte magát a kényes kisasszony!

És jót nevettek rajta.

Abban az időben az ország királyfia nagy ünnepséget rendezett. Három egész napra szólt a vigasság. Meghívták rá az ország minden szép lányát, hogy a királyfi közülük válasszon magának feleséget.

A mostohalányoknak egyszeriben jókedvük kerekedett, amikor megtudták, hogy ők is hivatalosak a mulatságba. Bekiáltották Hamupipőkét, és ráparancsoltak:

- Fésüld meg szépen a hajunkat! Pucold fényesre a cipőnket! Kapcsold be a ruhánk derekát! Lagziba megyünk a királyi palotába.

Hamupipőke mindent megtett, amit csak kívántak, de amikor nem látták, egyre csak sírdogált, mert bizony ő is szívesen elment volna táncolni. Végül megkérte a mostohaanyját, engedje el a bálba.

- Téged, Hamupipőke? - csodálkozott a mostohája. - Elment az eszed? Csupa szutyok, és lagziba kívánkozik; hallottak már ilyet? Hogyan akarsz táncolni. ha se ruhád, se cipőd nincs hozzá?

Szövegértést fejlesztő játékos gyakorlatok

Olvassátok el figyelmesen az alábbi mesét, majd párotokkal közösen gyűjtsétek ki a mese kulcsszavait! Vigyázat! A cím nem hangozhat el, mert a többiek feladata az lesz, hogy kitalálják a mese címét a kulcsszavak segítségével!

A kis gyufaáruslány

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs.

Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste.

Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná.

Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.

Azonban hamar ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.

Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.

- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta “Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé.”

Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.

A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.

Szövegértést fejlesztő játékos gyakorlatok

Olvassátok el figyelmesen az alábbi meserészletet és párotokkal közösen készítsetek egy rajzot a történethez! A többieknek az lesz a feladata, hogy kitalálják a rajz alapján, melyik mese ihlettett titeket!

Hófehérke és a hét törpe (részlet)

Élt egyszer egy király és egy királyné. Mind a ketten nagyon vágytak leánygyermekre. Sok tél múlt el, míg végre vágyuk teljesült. Egy zimankós téli reggelen világra jött egy kicsi lányka. De senki sem ünnepelte érkezését. Mert a jóságos királyné születésekor meghalt. A király sokáig siratta szeretett feleségét. Egyetlen vigasza kislánya, Hófehérke volt. Teltek-múltak az évek, és Hófehérke szépséges hajadonná serdült. Édesapja hamarosan úgy határozott, hogy inkább újra megnősül, ne maradjon öregségére egyedül. A király nagyon boldog volt, mert Hófehérke is megszerette a barátságos hölgyet, aki a mostohája lett. Mind a hárman boldogan és elégedetten éltek. Egészen addig a percig, amíg a király útnak indult, hogy meglátogassa beteg nagybátyját a szomszéd királyságban. Alig hogy a király elhagyta a palotát, a királyné így szólt magában: - Most pedig ellátom a bajod Hófehérke!

A szobájába sietett és a tükörhöz fordulva azt kérdezte:

- Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?

- Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál, de Hófehérke…

- Hallgass!- kiáltott rá haragosan a királyné és az irigységtől feldúltan hívatta magához az udvari vadászt.

Iszonyatos tervet eszelt ki:

- Gazdagon megjutalmazlak, ha megölöd Hófehérkét és elhozod nekem a szívét.

A vadász szíve azonban megesett a bájos kislányon és elvezette inkább Hófehérkét mélyen az erdőbe.

- Fuss! És soha többé ne gyere vissza a várba! - kérte őt a jólelkű vadász.

Aztán lelőtt egy őzet, kivette a szívét és elvitte a kegyetlen királynénak…