... a humántudományok vizualizációja címmel tartott Pál Dániel Levente 2013. április 18-án előadást a Kommunikáció: internet és média műhely e féléves második nyilvános találkozóján.

Az előadás kiindulópontját a labirintus (metafora) jelentette. Az előadó bemutatta a Borges-féle elágazó ösvények kertje típusú labirintust, illetve ismertette az Umberto Eco által leírt egy útvonalú, ún. unikurzális; a több útvonalú, azaz multikurzális; illetve a hálózatos labirintusfelfogást (egy Eco-kritika szerint ez nem is labirintus). A szövegre vonatkoztatva unikurzális labirintus az a könyv, amelyet az elsőtől az utolsó oldalig végigolvasunk; ezzel szemben multikurzális a lábjegyzetekkel vagy digitális szövegben linkekkel ugrásokra kényszerítő szöveg.

Pál Dániel Levente az internetet modellálta internet nélkül: megfelelő határpontokon pénzfeldobással haladt tovább az előadásban, a fejhez az egyik, az íráshoz a másik témafolytatást kötve. (Ennek kapcsán szó esett Batmanről, Kétarcról, a kétválasztásos fej-vagy-írásról, a hatválasztásos dobókockáról és a 78 lapos tarotkártyáról.)

Kérdés: Hogyan (nem) olvasunk? Erre a válasz a "vizuális elemek alapján analfabetizmussá degenerálódás".

Kérdés: Hogyan olvasunk? Unikurzálisan, lineárisan, egyik pontból a másikba haladva: akár vektoriálisnak is nevezhetjük e tevékenységet. A második olvasás "feltárja a szöveg hálózatos megvalósulását", például stilisztikai szempontból vagy az intertextusok szintjén. A harmadik olvasástípust a kedvenc részek (idézetek, jelenetek stb.) újra- és újraolvasása jelenti.

A cenzúra által a szövegből bizonyos morális vagy politikai kódrendszer alapján kiemelt részek is egy sajátos gráfot alkotnak (a szöveg kiherélése? a szöveg csonkítása? egy új szöveg alkotása?).

Szóba került még Sade márki Justine-je (az utazás, filozófiai tartalom, orgia 200 oldalon; következő változatban 600 oldal, csak az orgialeírás bővült; kitalálható, mi lett terjedelmesebb a harmadik, 2000 oldalas szövegverzióban); Cortázar Sántaiskolája, a Ji-Csing, a kaland – játék – kockázat regény; a transzparencia és a megtalálhatóság-láthatóság kapcsán a Romana-kötetek és az Átokföldje mű, illetve a Metropol újság és bizonyos titkos papi szövegek. Internetes szövegrejtési technika a szöveg képként való közzététele (ezzel szemben a linkesített szöveg növeli a megtalálás esélyét).

Az előadás utáni beszélgetés fő témája az volt: Hogyan (ne) unjuk meg az internetet?

Az eseményen készült fotók a Kommunikáció: internet és média műhely csoportban
(képek: Veszelszki Ágnes)

Egy hallgatónk beszámolója az eseményről:

Takács Karolina
Egy KIM-es délután

A Kommunikáció: internet és média műhely második nyilvános találkozója 2013. április
18-án került megrendezésre. A vendégelőadó, Pál Dániel Levente Philologia 3.0: A humán tudományok vizualizációja címmel tartott előadást.
Az előadó interaktívvá kívánta tenni az előadást, és kérdésekkel indított. „Ki szereti a labirintusokat? Ki szereti Batmant?" Az elsőre furcsa kérdések az előadás során értelmet nyertek. Először a labirintusok típusaival ismerkedhettünk meg. A Borges-féle elágazó ösvények kertje típusú labirintussal, Umberto Eco egy útvonalú (unikurzális), több útvonalú (multikurzális) és hálózatos labirintusfelfogásával. Amikor egy könyvet az első lapjától az utolsóig elolvasunk, akkor az a könyv unikurzális labirintus. Viszont a szövegben található lábjegyzetek vagy linkek ugrásra késztetik az olvasót, így olvasmányunk multikurzális lesz.
E téma után értünk Batmanhez. Az új Nolan-filmben a főhős egyik ellensége Kétarc, aki egy pénzérme feldobásával dönti el, hogy adott esetben mit csináljon. Pál Dániel Levente is így tett, amikor internet nélkül modellálta az internetet. A beszélgetés adott pontján pénzfeldobással döntött arról, melyik téma következzen.
Érdekes volt, amikor az olvasásról beszélgettünk. Az első szinten felismerjük a dolgokat. Például egy bolti vásárlás alkalmával nem a feliratot, hanem a kinézetet, a színeket, az emblémákat ismerjük fel. Egy könyv első olvasása unikurzális, lineáris tevékenység, amikor A pontból B pontba jutunk. A második olvasás során vesszük észre az összefüggéseket, amelyek felett elsőre átsiklottunk. A harmadik olvasás pedig a kedvenc részek újraolvasását jelenti. Az olvasás kapcsán szó esett még a cenzúra hatásairól is.
Azonban az előadás utolsó kérdése borzolta fel legjobban a kedélyeket: „Hogyan unjuk meg az internetet?" Egy résztvevő szerint miért unnánk meg, hiszen minden fontos igényt kielégít. Erre hogyan lehetne ráunni? Az biztos, ha nem lenne ingyenes és gyors, akkor sokakat nem érdekelne. Az évek folyamán az igényeink nem változtak. Ugyanúgy levelet írunk az ismerőseinknek, barátainknak, azzal a kivétellel, hogy ma gyorsabban megkapja a címzett, és nem kell a postára mennünk. Ugyanúgy telefonálunk, ma már viszont megtehetjük Skype-on is. Ugyanúgy kutatunk és keresünk, amit ma a Google keresője felgyorsít és kényelmesebbé tesz. Az igények kielégítését szolgáló eszközök változnak.
Összegzésképpen megjegyezném, hogy nagyon tetszett a találkozó, szimpatikus volt az előadó, és nagyon élvezetes, lendületes előadást tartott.