Erről a témáról tartott tegnap, április 24-én előadást a Magyar Nyelvtudományi Társaságban Schirm Anita.

Egy arab közmondás szerint jól kérdezni annyi, mint sokat tudni − kezdte az előadását az SZTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékének oktatója.

A kérdésekkel foglalkozik a retorika (mint alakzatokkal), a szemantika (vö. Kiefer szemantikai alapú kérdéscsoportjai) és nem utolsósorban a pragmatika (Helmut Gruber 2001, Cornelia Ilie 1998). Ez utóbbinak és a pragmatikai szakirodalmon alapuló, az előadásban ismertetett empirikus vizsgálatnak is az alapeleme a kontextusból való kiindulás.

Schirm Anita ún. félintézményes diskurzusokat, tévés (politikai) vitaműsorokat vizsgált meg a kérdések szempontjából, ily módon egy hármas osztatú kérdéstipológiát hozott létre. A tipizálás főbb szempontjai a szerep (moderátor vs. vitapartner), az illetékesség, a standardizáltság és a szekvenciális hely voltak.

Érdemes kitérni a vita vs. verbális konfliktus megkülönböztetésre: e fogalmakat az előadó szinonimaként használta, a verbális konfliktus terminust Vuchinich (1990)-től kölcsönözve (alapjellemzői: konfrontáció, ellentétes fordulók, két/több résztvevő, arcromboló és -védő stratégiák).

Különösen érdekes volt a kérdések elhelyezése a goffmani arcvédő és arcromboló kontinuumon.

A közönség viszonylag kis száma ellenére nagyon élénk vita alakult ki a kérdés(ek)ről az előadás után.