Az MTA Modern Filológiai Társaság éves konferenciáján viszonylag megosztó témát választottam előadásom témájául: a slam poetry jelenségkörét mint sajátos szövegalkotó gyakorlatot vizsgáltam.

Ehhez röviden áttekintettem a slam poetry történetét (az ún. spoken word poetry a legenda szerint Chicagóból ered, egy állítólag unatkozó építőmunkástól, Marc Smithtől), gyorsan elterjedt, és manapság szerte a világon tartanak e minta alapján előadó-költészeti versenyeket. E viszonylag kötetlen, verbális vetélkedési formában "bárki megkaphatja a maga három percét", elmondhatja színpadon, performance-szerűen a szövegét, azaz slamelhet.

Az előadás második felében magyar slamszövegek stilisztikai jellemzőit gyűjtöttem össze, friss példákkal illusztrálva.

Végül (a délelőtti Kiss Jenő- és Gósy Mária-előadáshoz is kapcsolódva) kitértem a beszélt nyelv és a slamszövegek kapcsolódási pontjaira: A slam poetry élőben hat: fontos szerepet játszik a közösség, fontos a közvetlenség, úgy is nevezik: „a pillanat művészete" (Vass Norbert 2012: Kis hazai slamtörténet, avagy a text-tusák kontextusa. Szépirodalmi Figyelő 2012/6: 37–51; 37), vagyis „az eredendően orális jellegű költői közlés a slam poetryvel a vokalitás közegébe talál vissza" (Vass 2012: 39). Az előadásmód fontosságát jelzi, hogy „egy jól megírt szöveg rosszul előadva
sosem olyan hatásos, mint egy kevésbé frappáns költemény karakterisztikus színrevitellel" (Vass 2012: 51). A köznyelvi szóhasználat mellett a nonverbális jelek is kiemelten hangsúlyosak e verbális vetélkedési formában.

.

Prezentáció a slam poetryről