Egy Leidenben lektor barátnőmet látogattam meg Hollandiában három napra. E holland kisváros vonattal három órára van Bochumtól (két átszállással, de ICE-s, 160 km/órás sebességgel). A kirándulás egy kis bosszankodással indult, mivel Duisburgban lekéstem – az egyébként igencsak megbízható Deutsche Bahn hibájából – a csatlakozást, egy mogorva kalauz ellenállását legyűrve, egy kedves információs és egy segítőkész BahnService-s nő segítségével gyorsan sikerült a jegyemet a két órával később induló vonatra átíratni. Így közel két órát még az említésre sem méltó Duisburgban csavarogtam.

Aztán majdnem estére érve Leidenbe, barátnőm már otthoni ízekkel, igazi magyar paprikáskrumplival várt (a német menza után értékeli csak igazán az ember). És hogy az aprócska kalóriabombát letornázzuk, esti sétára, Leiden felfedezésére kerekedtünk fel. November közepén csupa zöld a város és Amszterdamhoz hasonlóan csatornák szelik keresztül és kasul. Több, lakott malma is van. Az ablakokon nincs függöny. És ami azonnal feltűnt, hogy hihetetlenül kedvesek és igazán mosolygósak az emberek. Meg veszélyesek a biciklisek, mennek, mint az őrültek.

Az egykori porosz, majd 28 évig kettéosztott főváros: Berlin

Öt napot töltöttem most Berlinben, egy ott vendéghallgató barátnőm és még ötven Bochumban studírozó külföldi társaságában. Szerda reggel indultunk Bochumból, az AAA (Akademisches AuslandsAmt, azaz a külföldiekért felelős egyetemi iroda) szervezésében, egy ötvenfős, teljesen internacionális csoporttal és két német vezetésével. A hétórás buszút minden különösebb izgalom nélkül telt - főként, hogy nagy részét végigaludtuk.

Délután már találkoztunk is barátnémmal, vacsora után pedig a csapatbeli román sráccal (Közép-Kelet-Európa, tarts össze jegyében) sétálgattunk hárman a Kurfürstendammon, a Gedächtniskirchénél, végezetül a Kantstrassén a Kant Caféban glühweinoztunk, forralt boroztunk, és jókat beszélgettünk.