Hasonlat

A tárgyi és a képi elemek nincsenek egymással azonosítva, hanem csak párhuzamba vannak állítva.

„Mint nyáj, ha komondor űzi avarban,

Szaladnak a hamvas fellegek.”

(Vajda János: Borongás)

Megszemélyesítés

Nem emberi tárgyat emberi képpel fejez ki vagy jellemez.

„Sóhajtanak a bútorok ropogva,

titkos szavaktól reszket a homály.”

(Kosztolányi Dezső: Lefekvés után)

Metafora (translatio, metaphore, névátvitel)

Egy dolog nevét átvisszük egy másikra, mivel a névátvitel a két dolog hasonlósága miatt jogosnak tűnik.

„Gyere ki galambom! gyere ki, gerlicém!”

(Petőfi Sándor: János vitéz)

Allegória

(permutatio, allégoria, képletes magyarázat)

Olyan beszéd, mely mást mond a szavakkal, és mást az értelmükkel.

Három formája van: hasonlítás, érvelés, ellentétes

„Föltámadott a tenger,

A népek tengere”

(Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger)

Szinesztézia

Az öt érzékszervet (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés) közvetítette benyomások kombinálódnak, kontaminálódnak egymással.

„A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg.”

(József Attila: Levegőt!)

Metonímia

(denominatio, metónümia, átnevezés)

Szomszédos és közeli fogalmak nevét veszi át, és általa megérthetjük azt a dolgot, amit nem a saját nevével neveztünk meg.

„az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.”

(Radnóti Miklós: Töredék)

Szinekdoché

(intellectio, szünekdoché, együttérzés)

Az egészet egy kis részével vagy a részt az egésszel idézzük fel.

„Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.”

(Vörösmarty Mihály: Szózat)