Hallgatói beszámolók a médiajogi cKIM-előadásról
2017. szeptember 28. csütörtök, 22:20

2017. szeptember 28-án dr. Nyakas Levente (NMHH) volt a Corvinuson működő Kommunikáció: internet és média műhely (cKIM) vendége, és Új média-e az újmédia? címmel tartott interaktív előadást. Az előadás hallgatói moderátora Büki Bettina volt.

Fotók

Az alábbiakban a hallgatói beszámolók következnek az eseményről:

 

„Rágalmazás vádjával, feljelentés érkezett Ön ellen, mégpedig Facebookon történt megosztása miatt."

Amennyiben nem szeretnénk a postaládánkban ilyen és ehhez hasonló tartalommal leveleket találni, úgy tisztában kell lenni azzal, hogy a közösségi oldalakon mit tehetünk meg, valamint milyen jogi következményei lehetnek egy megosztásunknak, egy oldal kedvelésének vagy a szólásszabadságunk gyakorlásának.

Ebbe a témába vezette be a Budapesti Corvinus Egyetem közönségét dr. Nyakas Levente, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács Médiatudományi Intézetének intézetvezetője. Mint kiderült, a jogalkotásnak nem egyszerű lépést tartania a technológiai változásokkal és az új médiumok fejlődésével, hiszen mindig szükség van arra, hogy egy korábban még nem releváns eset napvilágra kerüljön. Jogeset nélkül azonban nincsen bírósági eljárás sem, amelyre támaszkodva a jogi világ a kérdéses témák szabályozásának nekiállhatna. Mivel az új közösségi felületek megjelenései számos problémát vetnek fel, így az egész kérdéskört egy
előadás keretében részletesen nem is lehetett megvitatni. Emellett azonban sok területről érkeztek példák, amelyek a médiatudatosság szükségességét jelzik. Bár bonyodalmasnak tűnik, hogy minden egyes szolgáltatóhoz történő regisztrálásunk során átolvassuk az Általános szerződési feltételeket, azonban ahogyan a mondás is tartja: az ördög a részletekben rejlik. Kiderült ugyanis, hogy például az Instagram használatával már lemondunk olyan bizonyos jogainkról, amelyek egyelőre még nem is léteznek.

Amennyiben körültekintően járunk el az adataink megadása során, és átlátjuk, hogy az általunk használt online terek között milyen hálózati kapcsolatok vannak, akkor nem fog minket meglepetésként érni az sem, hogy Facebookon pontosan az érdeklődésünknek megfelelő cikkek és ajánlatok bukkannak fel, valamint hogy helymeghatározásunk alapján lekövethetőek vagyunk. Az előadás fő tanulsága, hogy legyünk tisztában azzal, hogy mit miért teszünk, valamint hogy digitális jelenlétünk milyen következményekkel járhat.

(Büki Bettina)

 

Adatvédelmi szabályzatok  és ami mögöttük rejlik

Felhasználási feltételek, használati feltételek, általános szerződési feltételek... Mindannyian ismerjük, kipipáljuk regisztrációkor vagy internetes vásárláskor, de az esetek nagy részében azt sem tudjuk, mibe egyezünk bele, pedig érdemes lenne tudni, mihez adjuk a nevünket. Lehet-e jogi útra terelni, ha magunkról nem tetsző tartalmakat találunk a világhálón? Felelősségre vonhatóak vagyunk-e digitális lábnyomként fennmaradó tartalmainkért? Ezekre a kérdésekre válaszolt nekünk dr. Nyakas Levente, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának intézetvezetője a Budapesti Corvinus Egyetemen.

Előadásában kifejtette, mennyiben más az újmédia, mint a „régi", hogyan és mit veszélyeztet a fejlődés. Szó volt médiafogyasztási szokásainkról, főképp a hírfogyasztásról; hogyan tájékozódunk, milyen platformokról és azoknak a szerkesztéséről. Hiszen hiába, hogy napi szinten használjuk a Facebookot, tájékozódunk onnan a fejleményekről, egy algoritmus alapján történik ez, összeollózással, s nem olyan minőségű a létrejövő hírfolyam, mint egy újságíró által szerkesztett tartalom, amely különböző célcsoportokra specializálódik. A közösségi oldalak személyre szabják a reklámokat, oldalakat ajánlanak fel nekünk kedveléseink, tartózkodási helyeink alapján, ezek azonban mi magunk befolyásoljuk, a médiát magát nem.

Mi lehet ebből számunkra a tanulság? Oda kell figyelnünk arra, elsősorban, hogy mit fogyasztunk a médián belül, hogy ne egy buborékban éljünk, ahol a nem megfelelő tájékozottságunk miatt a világháló olyan adatokat, képeket tartalmazhasson, melyek számunkra nem megfelelőek, sértőek, de onnan letörölhetetlenek. Másodsorban, hogy felelős felhasználók legyünk, akik tudatosan használják a különböző felületeket. Mindennapi életünk része a Facebook, az Instagram, a Youtube, a kapcsolattartás, szórakozás, de a munka színtere is, gondoljuk meg kétszer, mit osztunk meg, kit követünk, hogyan reagálunk, hiszen később mindennek nyoma lesz. Onnan pedig kié is a felelősség? Nos, itt az ideje átolvasni a szerződési feltételeket...

(Kopka Enikő Gréta)

 

 

Mit tennél, ha az interneten megtalálnád az egyik Facebookra feltöltött képedet, számodra sértő kontextusban? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott választ dr. Nyakas Levente szeptember 28-án délután tartott előadása, amelyen a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatói
vettek részt. Számos jogi kérdés és az azokra adható lehetséges jogi válasz volt az interaktív előadás témája.

Életünk során biztosan eljön az idő, amikor szerződést kell aláírnunk, lehet ez bérleti szerződés vagy munkavállalás miatt szükséges jogi irat. De abba nem gondolunk bele, hogy amikor regisztrálunk a közösségi média bármelyik felületén, akkor komoly jogokról mondunk le abból a célból, hogy tartalmat generáljunk és fogyasszunk. Az általános felhasználói feltételek akár 30 oldal hosszúak is lehetnek, nem véletlenül, hiszen az ebből elolvasott oldalak száma nagyrészt a nullával egyenlő, ezt pedig a terjedelem biztosítja. Az Instagram alkalmazás felhasználói például egytől egyig olyan jogokról mondanak le a regisztrációt követően, amelyeknek még nincsenek is tudatában.

Az előadásból az is kiderült, hogy a Facebook saját bevallása szerint nem médium, csupán platform. Ez a platform azonban olyan saját maga által kialakított normarendszerrel rendelkezik, ami nagyon hasonló az állam által szabályozható médiumokra vonatkozó normarendszerhez. Ez az önszabályzó jelleg nagyban nehezíti a jogi eljárásokat a feltöltött tartalmak kapcsán. Hatalmas cégek, amik elképesztő vagyonnal rendelkeznek, mégis ingyenesen tagjai lehetünk a közösségnek, amit az alkalmazásaik kínálnak. Ezek az alkalmazások pedig ingyenesen letölthetők, csupán ki kell pipálnunk, hogy elfogadjuk a feltételeiket és már tölthetjük is fel a szelfiket a saját oldalunkra. Azonban az fel sem merül bennünk, hogy van értékesebb dolog is a pénzünknél. Az adataink.

(Romsics Réka)

 

 

2017. szeptember 28-án az újmédia jogi szabályozásáról hallgathattak meg az érdeklődők egy másfél órás előadást Dr. Nyakas Leventétől. Az előadáson nagyon sokan megjelentek, többségében kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatók.

Biztosan mindenki regisztrált már fel valamilyen közösségi oldalra élete során. Nagyon jól tudjuk azt, hogy ahelyett, hogy elolvasnánk a felhasználói és felhasználási feltételeket, ezeket a részeket mindig az „Elfogadom" gombra kattintva gyorsan átugorjuk, azt gondolva, hogy egyáltalán nem fontosak. Pedig nagyon is azok. A cikk olvasója biztosan sohasem gondolta volna, hogy a felhasználási feltételek elfogadása után a ma legnépesebb közösségi oldal, a Facebook észleli és rögzíti azt is, merre jártunk, ott nagyjából mit csináltunk, mivel elfogadtuk a helymeghatározásra vonatkozó feltételeket. Ne lepődjünk meg azon, ha egy vadonatúj ruhaboltból való távozás után, az első hirdetés, ami felugrik a Facebook hírfalunkon, az a ruhabolt legújabb ajánlata lesz, ahol az előbb jártunk! A közösségi oldal a helymeghatározást használva még azt is nyomon tudja követni, hogy mit vásároltunk, mit ettünk vagy esetleg mit néztünk meg a moziban, anélkül, hogy ezt mi bármilyen formában is közzétennénk.

Ez csak az egyik megdöbbentő tény a közösségi oldalakkal kapcsolatban. Érdemes tehát nagyon körültekintőnek lenni és utánanézni a felhasználási feltételeknek.

(Kolba Gergely)

 

Az előadás elején gyors felmérés készült: még sokan vannak a csoportban, akik hagyományos médiát fogyasztanak, valamint legtöbbünk szerint médiának számít az újmédia. Az egyéb szempontok mellett rendkívül fontos a politikai vetület, ez a hagyományos médiának is erős jellemzője. Az online médiumok eltérnek a megszokottól, algoritmusokkal, minimális emberi beavatkozással dolgoznak. Ez egy jóval olcsóbb módszer, a hírszerkesztés egyébként is az egyik legdrágább műfaj. A Facebook promotálja a hírek megjelenítését, kutatás keretében azt is vizsgálták, hogy a közösségi oldal megfelelő felület lehet-e a politikai hírek megosztására.

A régi médiának jól behatárolható szerkesztősége van, ma már ezzel szemben nagyrészt a bloggerek uralják a netet. Az általuk készített tartalmak kiköthetnek az újságokban, tovább erősítve azt a negatív szabályt, hogy egymástól lopnak anyagokat a médiumok, hiszen a sokszor megosztott dolgokról a hagyományos médiumoknak is hírt kell adniuk, különben lemaradnak, hamar elavulttá válnak.

Ezen a ponton megismertük a hírbuborék fogalmát: egy egyéni kör az interneten, ami csak az általunk gyakrabban olvasott médiumokból tesz elénk anyagokat, ezzel garantálva a nagyobb kattintásszámot, mivel ami eddig érdekelt minket, az nagy eséllyel ezután is fog. A felhasználó nem is lesz kíváncsi egy idő után más hírekre.

Megjelenik a hirdetési prioritási sorrend (a Cink weboldala volt a példa), ami pénzzel működik, a weblap megszűnik, mert egyre hátrébb kerül azon a listán, ami a megjelenésért fizető oldalakat tartalmazza, az általuk befizetett összegtől függő sorrendben.

Itt a szó újra a közösségi médiára terelődik. A Facebook azt állítja, ő maga nem médium, csupán platform. Az ÁSZF viszont olyan dolgokat is felsorol, amelyek a klasszikus médiában is jelen vannak, ezzel a Facebook normát, normarendszert alkot. Egy negatív tartalmat nem mindig lehet eltávolíttatni, mert nincs jogorvoslat, mint a klasszikus médiumoknál, csak valaki eldönti bent a központban, hogy igazunk van-e. A tiltakozás mértéke attól is függ, hogy a bejelentő milyen hatalommal rendelkezik a neten vagy a valóságban. Például nemrég bevezetésre került egy olyan szabály is, hogy csak a valós névvel regisztráló felhasználók bejelentései számítanak egy tartalom jogi elbírálásánál, a nem valódi profilokat pedig törölhetik is. Ez azért kivitelezhetetlen, mert van olyan, akinek kell egy álnév. Ezt a szabályozást civil szervezetek sikeresen megdöntötték, már elég, ha csak úgy regisztrál az ember, ahogyan szólítják.

Szerkeszt-e tartalmat a Facebook vagy a YouTube, vagy csak azt mondja, hogy a saját, előre megírt és felhasználók által elfogadott szabályzata szerint bárki feltölthet bármit? Az algoritmus által elbírált videók módosítása szerkesztésnek számít-e? Ezek a mai napig vitatott kérdések, amelyekre a közeljövőben kell választ kapnunk. Az ingyenesség a személyes adatokkal való fizetéssel érhető el. Csak úgy, mint a személyre szabott reklámok, a videók is megjelenhetnek csupán azért, mert mi rákattintottunk, vagy mert „híres" lesz. Ezeket a megjelenéseket a felhasználó is szabályozhatja, nem csak az algoritmus. Erre a tartalmat közzétevő felületek a „tartalom szervezése" szakkifejezést használják a hagyományos „szerkesztés" helyett. Látszik, hogy a Facebook és a YouTube médiaszabályozás alá fog esni a közeljövőben.

Kulturális különbségek is nehezítik az elbírálást, hiszen van olyan ország, ahol egy gyermekét szoptató nőről készült kép már a pornográf tartalom kategóriájába esik. Ha Angela Merkel mondja valamire, hogy gyűlöletkeltő, az valószínűleg hamar lekerül, míg az egyszerű magyar ember bejelentése, például a románok magyar zászlót levizelős pólója ellen nem sokat ért. Egy friss törvény alapján azonban a Facebooknak ezzel is foglalkoznia kell majd, ugyanis 50 milliós bírságot is kaphat az oldal az ilyen és ehhez hasonló jogi probléma miatt.

Érdekes dolgokra bukkanhat az ember az Instagram-regisztrációja során: aki csatlakozni akar, a még nem is létező jogairól is lemond a nyilatkozat elfogadásával, amit ugye senki nem fog elolvasni. A legtöbb IT-cég Kaliforniában van bejegyezve. Azért éppen Kalifornia, mert az az egyik leglazább személyiségi jogokkal rendelkező állam, így a cégek szívesen viszik az ottani bíróságokra az ezzel kapcsolatos pereket. Ha szerződésbe kerültünk az Instagrammal, nem lehet perelni szinte egyik országban sem, mert lemondtunk a jogainkról.

Egy felmérés készült a tájékoztatási kötelezettség teljesítéséről öt nagy oldalnál, az ÁSZF-ük tartalma alapján: egy mondta meg a létrejövő szerződés hosszát, öt tartalmazott a panaszkezelésre vonatkozó információt, három pedig a szerződés lemondásának módját, tehát átlagban elmondható, hogy nem megfelelő mélységű a tájékoztatás. Ezen kívül a szolgáltatások bármilyen indoklás nélkül azonnal felfüggeszthetők a felhasználók számára. Ki szokták kötni a szabályzatban a bíróságot is, így csak a cégnek megfelelő törvényekkel rendelkező országokban mehet perre, habár ettől el lehet állni, csak nincs róla elég tájékoztatás.

A ma Magyarországon hatályban lévő szabályok szerint a megosztás vagy posztolás híresztelésnek számít, így a személyiségi jogokkal való visszaélésnek is minősülhet. A zárt csoportok, Messenger-beszélgetések képlékeny dolgok, nehezen bizonyíthatók, jelenleg még nincsenek kidolgozott törvények az ilyen esetekre. A személyiségi jogok védelme egy új téma, vajon kiadják-e a jogsértő tartalom tulajdonosának Facebook- vagy Twitter-profilját? Amerikában ez már bekövetkezhet. Létezik-e a feledtetés joga, a magánszférához való jog? Kitörölhetők-e a rólunk eltárolt adatok? A Google azt ma már köteles megtenni kérelemre. Egy túl kemény szabályozás azonban kiűzhetné az amerikai cégek leányvállalatait Európából, ezzel kivonva őket a helyi törvények alól, és ez az EU-nak sem jó, mert rengeteg adót szed be az amerikai mamutcégektől.

(Bethlen Dávid)

 

Sosem vagyunk egyedül

Dr. Nyakas Levente előadásából a média jogi vonatkozásait ismerhettük meg, azon belül is leginkább a közösségi oldalakra vonatkozó szabályokat, érdekességeket és visszaéléseket.

Sokak számára ismerős szituáció felhasználási feltételek elolvasása nélkül regisztrálni egy közösségi oldalra. Ezáltal nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen jogokkal ruházzuk fel a közösségi oldal működtetőjét. Nem tudjuk azt sem, hogy milyen személyes adatokat adunk ki magunkról.

Úgy gondoljuk, hogy a Facebookon egyszerű tájékozódni a világról, hiszen folyamatosan olvashatjuk a híreket a legkülönbözőbb témában. De abba belegondoltunk már, hogy miért csak bizonyos hírportálok cikkei jelennek meg az idővonalunkon és másoké miért nem? A Facebook ugyanis számon tartja, hogy milyen oldalakra kattintunk, de még azt is, hogy melyiknek a linkje fölött időzünk el és ez alapján jelennek meg hírek, hirdetések a hírfolyamunkban.

A régi és az újmédiára vonatkozó törvények eltérőek. Míg az internet előtti korszakban könnyebb volt betartatni a szabályokat, addig az online színtéren szinte lehetetlen bármit is ellenőrizni.

Az újságok helyzete sem egyszerű. Manapság az online világban számos hírportál közül választhat a felhasználó. Egy új hír megírásánál a legfontosabb kritérium a gyorsaság. Ez azonban néhány esetben a hitelesség rovására mehet. Nem áll rendelkezésre annyi idő, hogy ellenőrizzék a források megbízhatóságát. Ebből kifolyólag dönteniük kell, hogy a hitelesség vagy a minél gyorsabb publikálás a fontosabb.

Az online platformok veszélyeinek több aspektusát is megvizsgáltuk. Az előadást az egyre többet hangoztatott alapigazsággal lehet a legjobban összefoglalni: az újmédia sok szempontból valóban megkönnyíti az életünket, azonban az árnyoldaláról sem szabad elfeledkeznünk. Ne hagyjuk, hogy kiszolgáltatottá váljunk!

(Sinkovicz Anita) 

 

 

Médiának lehet-e lehet tekinteni az újmédiát? A legtöbb ember szerint igen, annak lehet tekinteni. Az újmédia szerepe több szempontból is szignifikánsnak tekinthető, kezdve a politikától. Egy működő demokráciában vitatérnek használható, ahol a vita kérdéseket fel is lehet oldani idézi ezzel az előadó Habermast.
Mind a Google Newsban és a Facebook hírfolyamában összeollózott hírek találhatóak, amelyek különböző szerzőktől valók. A médiumok algoritmusai (amelyek emberek programoznak) gyűjtik ezeket a híreket össze és osztják szét újra. Ez hatással van az újságírásra és magára a demokráciára is egyaránt. A régi médiának ezzel szemben jól behatárolható szerkesztősége van, azonban ezek a határok már feloldódtak a mai világban, és javarészt különböző bloggerek uralják a netet. Az égető kérdés pedig fennmarad: miszerint elsőnek kell-e lenni vagy igaznak.

Az előadó ezek után említést tett a hírbuborékról, amit úgy definiált, hogy egy egyéni kör az interneten, ami csak az általunk olvasott médiumokból tesz elénk anyagot, ezzel garantálva a nagyobb kattintásszámot. A felhasználó így azt olvassa, amivel elégedett, olyan ismerősök megosztását látja, akivel megegyezik a véleménye, és az ellentétes oldalt nem is láthatja. Ez nem egy újkeletű dolog, régebben ez a szerep a családé és az úgynevezett véleményvezéreké volt.
A Facebook saját magát nem tekinti médiumnak, csupán egy platformnak. Az ÁSZF-ben megtalálhatóak a globális normarendszerhez is hasonló tárgykörök, mint például a emberi méltóság, pornográfia kérdése és a reklámok. Mindezek a dolgok a klasszikus médiában is ugyanígy jelen vannak. A Facebook ezáltal egy saját normarendszert alkot („self regulation"). Ha negatív tartalom kerül ki az oldalra, akkor nem biztos, hogy minden esetben le lehet onnan szedetni, mert nem lehet jogorvoslattal élni, mint a klasszikus médiumoknál, ahol az állam alakít ki egy bizonyos folyamatot (bíróság, javaslatok stb.). Csupán valaki eldönti, hogy leszedje-e a bizonyos tartalmat vagy sem. Akkor szokott változni, ha civil nyomás alá esik a Facebook, és a tiltakozásoknak eleget kell tenniük. Ilyen volt például, amikor mindenkinek a saját nevét kellett használnia („real name policy"). Azonban néhány embernek bizonyos okok miatt szüksége volt álnévre − így jelenleg a „szólított" névvel kell regisztrálni.

Kulturális különbségek is nehezíthetik az elbírálást: például egy szoptatós kép pornográf tartalomnak számít-e vagy sem? Ezenfelül szóba került, hogy magánemberek és országok kérdésében máshogy szokott eljárni a Facebook. Dr. Nyakas Levente szerint a legtöbb közösségi média szigorú szabályozás alá fog esni mind Európában, mind a tengerentúlon.

(Vizi Gergely)

 

 

 

 

Módosítás dátuma: 2017. október 11. szerda, 14:54
 

Keresés

Google-ajánlat