Fiktív magánlevelek drámahőstől drámahősnek
2010. március 19. péntek, 15:50
A fiktív leveleket Veszelszki Ágnes kommunikációs csoportjába járó hallgatók készítették.
Édes Hitvesem!
Neved napjának alkalmából Isten tartson meg jó egészségben. Remélem, országjárásod eredményesen zárul, s mihamarabb viszontlátjuk egymást.
Csókol: szerelmetes asszonyod és fiad
Kelt: Istennek 1213. évében március 18-án
(Bali Dávid, Baki Orsolya, 2010. március 18-án)
Kedves Éva!
Örömmel olvastam leveled, amelyben megírod, hogy gyermekünk születik.
Bevallom, kissé elfáradtam az utazásban, állandó kísérőm is az agyamra ment, folyton azt bizonygatta, hogy az embernek nincs jövője a földön, elég pesszimista alak.
Végig valami szakállas öregembert emlegetett, hogy milyen gyerekes, csak a játékainak él. Több ezer évig utaztunk, de sosem tudtam levakarni magamról idegesítő kísérőmet, de azért tök jó helyeken jártunk.
A végén az öregúr is megszólalt, azt mondta, hogy "Ember, küzdj és bízva bízzál!". Ez a kísérőmnek nem igazán tetszett. Szerencsére most már le is lépett.
Nemsokára hazaérkezem. Remélem, a kedvencemet főzöd.
Ölel: Ádámod
(Kósa Eszter, Tálos Barbara)
Tisztelt Édesapám!
Az engedélyét szeretném kérni, hogy találkozhassak szívem választottjával.
Tisztában vagyok vele, hogy ez ellenkezik Édesapám akaratával, mégis áldását kérem.
Különben megszökünk!
Szerető leánya,
Júlia
(Szegedi Orsolya, Gyenese Péter)

 

Keresés

Google-ajánlat