2012 adventi időszakában volt egy csodálatos kirándulásom Szászországba. Az unalmasan indult, izgalmasra sikeredett éjszakai vonatozás után reggel kedves barátnőm és hóesés fogadott Drezdában.

Miután találtunk egy piaci rést a hazasétálás során (sítalpakkal ellátott koffer...), ledobtuk a holminkat, és bele is vetettük magunkat a drezdai adventi forgatagba, szinte minden sarkon karácsonyi vásárra bukkantunk. Striezelmarkt: Glühwein, Herrnhuter Sterne, Spitzen. Bementünk az eddig csak kívülről láttam Frauenkirchébe: ahhoz képest, hogy evangélikus templom, nagyon barokk a belső tere. Délután bevásároltunk főzőcskéhez, mert az egész kinti baráti kör már magyar pörköltre éhezett (már reggel hétkor jött az sms: der Tag riecht nach Ágis Gulasch). Úgyhogy estére elkészült a csirkepörkölt és az almatorta, ezzel újabb magyar-rajongó németeket szereztünk! (Jó kis csapat volt: egy irodalmár doktor, egy történész doktor, két közgazdász és egy nyelvész doktor. És a két nőgyógyász doktor barátnőnk csak másnap érkezett...)

Másnap új ismerősök jöttek át kávé-sütizni, délután pedig a tavalyelőtti nyáron a lengyelországi vitorlázás során megismert barátnénkkal elmentünk a Hygienemuseumba, egy időszakos kiállításra (címe: C'est la vie), amely régi festményeket és új fotókat vetett össze, az emberi életszakaszok szerint. Természetesen megnéztük az állandó kiállítást is (sajnos zárás előtt már csak átszaladtunk rajta, de érdemes ide visszatérni, itt még biológiaórákat is el tudnék képzelni).

A kiállítás után elmentünk az Elbhanghoz egy olyan, nem túlkommercializált karácsonyi vásárba, amelyen talán én voltam az egyetlen turista. Bratwursttal és Apfelglühweinnal feltankolva mentünk el a Programmkino Ostba, ahol egy francia filmet, az In ihrem Haus címűt néztük meg. Izgalmasan keveredett a fikció és a valóság a filmben, ajánlom. Utána még koktéloztunk egy puccos helyen a Neustadtban, illetve a nagyon nem puccos Lebowski nevezezetű műintézményben.

A vasárnap a Neustadt városrészé volt, a Künstlerhofpassage után orvos barátnőnk látott minket vendégül. Az esti házimozizás során egy, az NDK utolsó hét évét (1982−1989) feldolgozó, moziban nem, csak tévében vetített filmmel (Der Turm) idéztük fel a régi Drezdát.

Másnap egy Berlinben dolgozó műhelyes hallgatóval vettük a nyakunkba a várost: a Pragerstrassét, a Brühlsche Terrassét, a Frauenkirchét (ismét), a Kathedralét, a Semperoper, a Neue és Alte Meister környékét, a Zwingert. És nagy szerencsénkre megtaláltuk a középkori hangulatot idéző mittelalterlicher Weihnachtsmarktot is. Nem hagytuk ki a Neustadt alternatív hangulatú negyedét sem. Este vendéglátóimmal színházban voltunk: a Schauspielhausban a Schiller-féle Don Carlost játszották. Sajátos élmény volt az eredeti szöveg, minimális színészi játékkal. Mindenesetre nagyon örülök, hogy ebben is részem lehetett.

Az utolsó napot a könyvtárban töltöttem, új olvasmányok és régi pótlandók után kutattam, új ötletekre találtam. Este búcsúzóul egy afgán étteremben vacsoráztunk, és az éjszakai vonattal visszautaztam.

Nagy élmény volt. Alig várom, hogy viszonozhassam vendéglátóimnak ezt a szép karácsonyváró hosszú hétvégét, Budapesten.