Az egész szöveg idézőjelben Dragomán Györgytől

Most, hogy mindenki beszerzett egy csomó lisztet, legfőbb ideje megtanulni kenyeret sütni. A legjobb bevezető a kenyérsütésbe a kenyérrúd. Van erre egy bevált receptem, most kicsit kibővítettem:
"Süssetek kenyérrudakat! Pláne, ha sose sütöttetek még kenyeret. Vagy ha gyerekeitek nem sütöttek még soha kenyeret. A kenyérrúd a legjobb bevezető a kenyérsütésbe, igazi dzsolidzsóker, negyed óra alatt bármikor asztalra tehető, éhes gyereket, váratlan vendéget egyformán el lehet kápráztatni vele. Ráadásul a kenyérrúd a kenyérsütés trójai falova, becsempészi ugyanis a hűtőszekrényünkbe a hidegen kelt tésztát, amiből aztán bármikor támadhat kenyérrúd, fokhagymás masni, focaccia, pizza, de még ciabatta is. A kenyérrúd egy mini pékség ígérete, sokféle friss kenyér öröme.
Vegyetek egy edényt, mérjetek bele egy kiló kenyérlisztet, (húsz százaléka lehet rozs, vagy tönköly, vagy teljes kiőrlésű, de klasszikusan sima kenyérlisztből készül csak - finomlisztet és réteslisztet is lehet használni, én fele fele arányban keverem őket), hozzá egy lapos evőkanál sót, ugyanannyi cukrot, egy kiskanálnyi porélesztőt, (friss élesztő is jó, egy ötöd kockányit szoktam belemorzsolni), kicsit több mint fél liter vizet. Én igazából 5.6 decit szoktam, már ha előveszem a mérlegem, de néha lusta vagyok, és a jól bevált söröskorsó mérőedényemmel öntök bele egy fél litert, meg érzésre még egy kicsit. Ha van otthon finom olívaolajam, akkor megesik, hogy abból kerül bele ez a plusz féldeci.
Mossatok kezet. Ha van jegygyűrűtök, és dagasztáshoz leveszitek, akkor jegyezzétek meg jól, hova tettétek, mert én volt, hogy fél napig kerestem, mert kivételesen kint hagytam a fürdőszobában – már azt hittem, hogy véletlenül beledagasztottam a tésztába, amikor letettem az új stabil helyére, a sótartó mellé. Kézmosás közben énekeljétek el háromszor, hogy boldog szülinapot, drága „saját nevetek", én ezt egy Woody Allen filmből tanultam, egy Boris nevű hipochondertől, aki szerint ez garantálja csak a tényleg tiszta kezet. (Amúgy se árt mostanában a kézmosás)
Dagasszátok meg a tésztát. Vagyis gyömöszöljétek, húzzátok, gyomrozzátok, öklözzétek két kézzel addig, amíg sima nem lesz. Akkor sima, amikor kétfelé fogva szét lehet húzni, és enged, mint a harmonika. Húzzátok, tekergessétek, csavargassátok. Ha túl vizes, tegyetek hozzá még egy kicsi lisztet. (Géppel is lehet dagasztani, mióta van egy Kenwoodom, azóta megesik, hogy azzal dagasztom, öt perc az egész, de néha csak megkívánom a kézi dagasztás szinte érzéki selymes örömét.)
Ha szépen összeállt, szedjétek négyfelé: én széthúzom, aztán egy éles késel kettényisszantom, aztán a két kettényisszantott darabot megint.
Gyúrjatok négy golyót a tésztából, tegyétek mindegyiket egy zárható tárolóba – nálunk, bevallom, ezek sokszor csak pont ebből a célból őrzött fagylaltos dobozok. Tegyetek rájuk egy csepp olajat, és forgassátok körbe őket a dobozban, hogy jól bekenődjenek.
Tegyétek a dobozokat a hűtőbe. Attól lesz finom és ízes, és sokáig eltartható a tészta, hogy lassan kel, az élesztőnek van ideje dolgozni és gazdag íz-enzim világot létrehozni. Legjobb, ha egy éjszakán és egy napon át kel, de ha nem bolygatjuk, utána is eláll egy hétig, tíz napig. (Ha kimászna a dobozból, akkor kicsit túl sok élesztőt használtatok, legközelebb használjatok fele annyit, a megvadult tésztát meg kell sütni, vagy meg is lehet zabolázni, ha átgyúrjátok, és ezzel kinyomjátok belőle a levegőt, akkor kicsit lassabban újrakezdődik a kelés folyamata.)
(Persze megesik, hogy nincs időnk várni, azonnal kell a kenyér, erre is van megoldás, tegyetek a tésztába kicsit több élesztőt, mondjuk másfél kiskanálnyit, aztán kelesszétek langyos sütőben, én úgy csinálom hogy felfűtöm száz fokra két perc alatt, aztán elzárom, kinyitom az ajtót, kicsit várok, és utána teszem bele a letakart tálat tésztával. Így egy-két óra alatt megkel, de ezt a trükköt csak végszükség esetén használom, mert minél lassabban kel annál finomabb, de azért így se rossz.)
Jó tudni, hogy ott áll a tészta hűtőben, az érzéshez nagyon hozzá lehet szokni. Nálam mindig van egy-két adag, ha elfogy, rögtön gyúrok újat, és hozzá gyúrom az esetleges maradékot az új adaghoz, mert ettől valahogy még ízesebb a tészta.
Ha úgy érzitek, hogy itt a kenyérrúd-sütés ideje, vagy éppenséggel ezt éreztetik veletek a gyerekeitek, akkor vegyetek elő egy-két adag tésztát, tegyétek a pultra, hadd melegedjen (gondos lelkek ezt akár egy-két órával korábban is megtehetik), és közben vegyétek elő a tepsit, keressétek elő a a szezámmagot, a mákot, a fokhagymát, a paprikát, netán a curryport. A tésztát gyúrjátok úgy kéttenyérnyi hosszú hengerré, aztán egy éles késsel vágjatok belőle félujjnyi szeleteket. Ezeket sodorjátok meg úgy, mint utoljára az óvodában a gyurmát - örüljetek egy pillanatra az emléknek -, aztán tegyétek kígyókat a kiolajozott vagy sütőpapírozott tepsibe, kenjétek meg kicsit felvizezett olivaolajjal, végül szórjátok rá, amit éppen akartok. Nálam ez többnyire durvaszemű só vagy sóvirág, néha mák, néha kömény, néha meg csak egyszerűen curryport vagy paprikát vagy épp egy kiskanálnyi szójaszószt keverek az olajba, és azzal kenem meg.
Süssétek kétszáz fokon tíz percig. (Ez alatt elő lehet készíteni a második adagot, ha szükséges.) Borítsátok a kosárba, tegyetek alá egy szép konyhai kendőt. Kóstoljátok meg, és mosolyogjatok.
Nálunk nagyon gyorsan elfogy, sokszor van hozzá mártogatónak humusz, vagy zakuszka, vagy lencsekrém. (Ha pedig a rudakat masnira kötitek, és megkenitek fokhagymás olajjal, akkor az már nem is kenyérrúd, hanem fokhagymás masni. Azt már nem is mondom, hogy parmezánforgácsokat is lehet ráreszelni...)
Ha csak simán kerekre nyújtjátok, megkenitek olajjal és megsózzátok, akkor pedig focacciát kaptok. Persze az akkor az igazi, ha kicsi megszurkáljátok ujjbeggyel a tésztát, és szórtok rá rozmaringot is.
(Aki most nekiáll, az Nagypéntekre olyan perecet süthet ugyanebből a fajta tésztából, hogy ihaj.)
#főzés #sütés #péklegény #kennyérrudak

(Ezt a receptet többször közöltem, sokaknak nagyon bevált, kaptam pompás fotókat is és ötleteket is, például van aki gofrisütőben süti készre a tésztát, ezt majd én is kipróbálom.)