Centók
2010. március 04. csütörtök, 10:40

Joggal kerget, uram, a rémület eléd.

Hogy mered a vizemet zavarni, te hitvány?

Voltak, akik a fogukat csikorgatva rohantak a tűzbe.

Ah, különös ház ez az asszonyi ház!

Én az ki azelőtt iffiu elmével

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!

Aranyszínű haja, mint egy gyöngy az foga, tiszta mézzel foly az ő édes szava.

Tegnap még sírtunk s holnap, holnap talán a mi dolgunkat csodálja a század.

Hóhér lesujtá fejemet…

 

 

 

A béke keresése

 

Fekete országot álmodtam én…

Nagy, nehéz könnycseppek

Hervadt levélre halkan hullanak…

Épen kezembe hulla,

Viseld gondomat, vezéreld utamat, mert csak rád maradtam

Az jó házasságnak ki vagy bölcs szerzője

Csókolván az minap az én szép szeretőmet,

Szerelmes szájában felejtém én szívemet.

És, szabadság, te vagy lelkem istensége!

Mert igaz mondás, hogy agg lóból nehéz poroszkát csinálni,

Hát annyi már igaz, én botrányt látok ebben…

 

Keresés

Google-ajánlat