Agresszió online (Puzder Zsófia)
2016. március 30. szerda, 22:48

A résztvevők hat csoportba rendeződnek. A csoporttagok húznak egy ismert vagy kevésbé ismert műrészletet az alábbiak közül, amelynek a leginkább agresszívnak érezhető részére kell koncentrálniuk.

1. feladatuk a szövegrészletet az internetes közösségi média nyelvére lefordítani, átültetni egy specifikus platform jellegzetes nyelvhasználatába.

2. feladatuk az elkészült üzenetre azonos közösségi platform szabályai szerint reagálni – akár az agresszivitást elszenvedő személyébe helyezkedve. A válaszban is meg kell jelennie valamiféle agressziónak, ennek mértékét és módját a csapatok választhatják meg.

A csoportok a feladatot lapon kapják meg, amelynek az üres oldalát vizuális megjelenítésre is használhatják, amennyiben ezt szükségesnek találják (a 9GAG feladatnál kifejezetten jó lenne egy elkészült mémet látni).

 

Lehetséges megoldások

 

 

1. A leendő anyóssal való hatékony konfliktuskezelés csetüzenetek formájában

Petőfi Sándor: János vitéz

Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk?
Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.
Ugy merje kend Ilust egy szóval bántani,
Hogy kihullanak még meglevő fogai. (...)

Ha nem akarja, hogy felgyujtsam a házát,
Meg ne illesse kend ezt a szegény árvát.
Úgyis töri magát, dolgozik eleget,
És mégsem kap száraz kenyérnél egyebet.

Most eredj Iluskám. Megvan még a nyelved,
Hogy elpanaszold, ha roszúl bánik veled. -
S kend ne akadjon fönn azon, mit más csinál,
Hisz kend sem volt jobb a deákné vásznánál.

 

2. Facebook-üzenőfalon megjelenítendő üzenet a volt Kedvesnek

Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

 

3. Twitteren közzétett kapcsolati ars poetica

Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

 

4. Szerelemféltéssel kapcsolatos cikk alatti „kommentháború" egyik, győztesként értékelt darabja

Petőfi Sándor: Az Őrült

S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.

 

5. 9GAG (vagy hasonló vicces bejegyzéseket, olvasó-szerkesztők által készített mémeket megjelenítő oldalon) bejegyzés a barátzóna elutasításáról

Heltai Jenő: Vallomás

Mi ketten egymást meg nem értjük

nagyon sajnálom, Asszonyom

de ha nem kellek szeretőnek

egyébre nem vállalkozom.

Például arra, mit gyakorta

szónoki hévvel mond Kegyed,

hogy meggyötört szegény szívének

legjobb barátja én legyek. (...)

Olyan kevés amit kívánok...

Ha osztozkodni restel is

legyen a tisztelt lelke másé

nekem elég a teste is.

Legyen lelkének egy barátja

kivel csevegni élvezet

de ez az őrült, ez a mamlasz

ez a barát nem én leszek.

 

6. Panaszos blogbejegyzés az udvarlótól, aki úgy érzi, igazságtalanságot szenved el

Váci Mihály: Nagyon nehéz

Nehéz veled boldognak lenni,
de boldogság veled a fájdalom,
a nyíl tud csak így sebezni:
ha mélyebbre engedi az izom,
nem fáj olyan nagyon.
S ha kitépik talán halált okoz.

Miért cserdült reményeidre
ilyen váratlanul májusi jég?
Ájulást érzek a térdeimben,
ha vigasz szóval hajolok Feléd,
s hogy sírás rázzon, mint szél a virágot,
kézlegyintésed elég.

 

Keresés

Google-ajánlat